2012. április 18., szerda

Hivatal az '50-es évekből: A HSZK

A BME-ről bármikor tudok kritikát mondani, még reakcióidőre sincs szükségem. Legyen szó akár az infrastrukrúráról, akár.... más dolgokról, most azonban mégis egy kedvelt dolgomat részletezném. Az egyetem informatikai hátterét elismerés illeti. Most nem a tízmillió éve nem frissített honlapokra gondolok, az kinek-kinek a maga sara. Itt arra az igen komplex, és meglepően olajozottan működő rendszerre gondolok, amelynek például a WiFi szolgáltatást köszönhetjük, vagy például a HSZK-t, a Hallgatói Számítógépközpontot is.
A HSZK az R épület 4. emeletén kapott helyet, és akkor itt álljunk is meg. Az '50-es években felhúzott épületcsoport (R, T, H, A) zászlóshajója egyértelműen az R épület. Már csak azért is kimondható, mert itt működik a mindenható KTH (Eltés nyelven: TO), sőt, még az egyetem postacíme is ide szól. Az épületek kívülről mind ugyanazon stílusjegyeket viselik, kinézetük alapján mindig az jut eszembe, ahogy Robin Cook szinte minden könyvében jellemezte a halottasházakat: impozáns, robusztus kialakítás, egyiptomi minták. Igaz, esetünkben nem egyiptomi, hanem görög/római motívumok fedezhetőek fel (futó kutya minta a márványpadlón, faragott oszlopok, fáklya szerű falikarok). Szóval mint említettem, kívülről abszolút monoton az épület, egyedül a homlokzaton vélünk felfedezni némi faragott mintát. Négyszögletes ablakok, aszimetrikus főbejárat, sima tégla borítás. A kistestvérek (T, H, A) esetében már föltűnik egy jellegzetes motívum, a hatszögletű ablakok.
Belülről viszont annál megnyerőbb az R: az egész épület úszik az 1950-es évek visszafogottan elegáns, méltóságteljes hivatali stílusában. Bordó/bézs, fényes márvány padló, mészkő (?) dór oszlopok, diófa ajtók, fali fáklyatartók, textil borítású falak a kabátfogasok mögött, kazettás bordűr* a folyosókon. És amit a legjobban imádok: a folyosók. Két szinten van hosszú folyosó, a földszinten, és a negyediken. A földszinti szélesebb, ott található a KTH fogadótere, ott kell várakozni sorszámmal diákérvényesítéskor. Ezt a részt eléggé megölték a modern elemek (sorszámkijelző, váróasztalok, sorszámterminál, stb). A negyediken viszont teljesen más a helyzet.
Rákanyarodva a bejegyzés címére: a HSZK a teljes 4. emeletet elfoglalja. Az üvegbetétes fa lengőajtón belépve középen találjuk a három "nagy" géptermet, amelyek igazából semmivel nem nagyobbak a többinél, csupán azért választja ezeket a többség, mert itt sosincs óra. Az ínyencebbek azonban elkalandoznak a két folyosón is, ha van szabad terem. Azt, hogy van-e szabad terem, egy nagyon ötletes megoldásna köszönhetően nézhetjük meg: két, üvegtábla mögé süllyesztett CRT monitor mutatja állandóan minden terem gépfoglaltságát. Ha a gépet szimbolizáló téglalap zöld, akkor a gép szabad, ha piros, akkor nem, ha pedig a terem minden gépe lila, akkor ott óra lesz. Ma a hosszabbik folyosó végében lévő O és P termeket szabadnak jelölte (és igen, a termek betűzése A-tól indul), és mivel vagy fél napi járóföldre vannak a bejárattól, biztos voltam benne, hogy kihaltak lesznek. A hosszú, kihalt folyosón, a géptermek és az operátori helyiségek ajtajai mentén végiggyalogolva határoztam el, hogy erről fogok blogolni: minden alkalommal úgy érzem magam, mint egy II. világháború utáni minisztériumi alkalmazott. Ami a termeket illeti: tévedtem, nem én vagyok az egyetlen ínyenc. Az O teremben egyenesen óra volt, ezért átmentem a P-be, ahol szintén voltak, de így is sokkal jobb volt, mint az F G H heringparti.
Eleve lenyűgöz, hogy a BME-nek van pénze ennyi gépet (ha a 15 teremre egyenként 15 gépet számolunk, az már 225 gép, és üljek oda bármelyikhez is, be tudok jelentkezni Win7-en a HSZK hálózatra a saját fiókomba, ahol meg négy féle böngésző, három féle Office, és egyéb célszoftverek közül választhatok. Masszív infrastruktúrát kíván meg! Ráadásul egész elfogadható állapotú gépek (igaz, a termek felszereltsége elég heterogén: TFT-től CRT monitorig, régitől modern gépekig mindent megtalál az ember). De a termek berendezése sem semmi. Különösen tetszett, amit ma a P teremben láttam (2. kép): régi egyetemi stílusú, fogasláncos váltótábla, de táblafilces kivitelben (érdekes, valamiért a számtekterem és a filces tábla együtt jár, nem is tudom, mikor láttam utoljára krétatáblát gépteremben)! Igaz, a 60-as évektől tomboló essünkneki szocreál átalakítás rányomta a bélyegét az R épületre is: profilvas tartókról lógó neonlámpák és linóleum padló itt is van. De ugyanúgy van formás ablakkilincs, meg pácolt újságfal. Azon meg jót mosolyogtam, hogy a projektor "vetítővászna" a fehér fal, de azért körbe kellett keretezni a semmit pácolt fával.
Az HSZK összes géptermének további nagy szexepilje a Dunára néző panoráma. Télen a jégzajlás, nyáron a sétahajók látványa nagyon megnyugtató tud lenni a belváros közepén. Szóval amikor itt járok, szeretek egyetemista lenni, minden annyival magasztosabbá, méltóságteljesebbé válik. Aztán megint jön a valóság.

*a fal alsó hányadát fedő fa borítás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése