Meg kéne tanulni tüntetni

A világ nyugtalan. De még mennyire, hogy nyugtalan. Öt évvel ezelőtt például, 2006-ban még nyugalom volt. A természeti katasztrófák sem voltak mindennaposak, de nem is íródott mindig valahol történelem. Most gondoljunk csak bele: sorra dőlnek meg a diktatúrák, sorra árasztja el víz a városokat, és sorra omlanak össze gazdaságok. A világ nagyon nyugtalan, az események eszkalálódnak, és ettől egyre több ember megijed, ez egyre több embernek nem tetszik. Ha pedig a nép fél, vagy valamivel nem ért egyet, demokratikus berendezkedés esetén az utcára vonul. Sőt, most már diktatúrákban is megteszik, így dőlt meg pont a napokban a líbiai zsarnokság. Visszatérve: az állampolgári jogok, a szakszervezetek, és az információs társadalom (főleg ez) egyre inkább lehetővé teszik, hogy pillanatok alatt lehessen megmozdulást szervezni, legyen ez békés összejövetel, vagy randalírozás. Előbbire remek példa a tavalyi egyiptomi tüntetés, utóbbira pedig a nyári angliai randalírozás.

De a tüntetés módjánál fontosabb, hogy miért, vagy mi ellen tüntetnek. Ha egy épület jogtalan lebontása ellen, akkor lehet békésen, aláírás gyűjtésével, vagy lehet magukat a munkagépekhez láncolva, Green peace módon is, igazából mindegy, a cél jó. Viszont ha úgy tüntet a nép, mint Görögországban, az szinte abszurd. Az ország gazdasága romokban, akkora adósságspirál alján csücsül, hogy onnan már semmi nem rántja ki anélkül, hogy ezt a lakosok megéreznék. Ezért az állam - eléggé el nem ítélhető módon - megszorításokat foganatosított, kellett is neki, hogy megkaphassák a kilábaláshoz szükséges külső segélyeket. De mit tesznek a görögök? Tüntetnek a megszorítások ellen. Mintha nem tudnák (lehet, hogy nem is tudják?), hogy ha az állam nem eszközöl megszorításokat, nincs pénz, cserébe államcsőd van. De ők csak tovább mélyítik a válságot azáltal, hogy ki tudja, hány milliós károkat okoznak a városi közjavakban, és elvonják a rendészeti szervek - és így az állam - erőforrásait.
És ez csak egy példa, ugyanezt látom a mi kis országunkban is. Persze, lehetne rögtön pirosan, meg narancssárgán habzó szájjal ismételni a már agyon csépelt frázisokat, de én csak ugyanazt a folyamatot látom Magyarországon, mint New Yorkban, Londonban, és még a világ számos pontján (pedig ott nincs se Fidesz, se MSZP, se Gyurcsány, se Orbán): az embereknek nem tetszik, ami van, és ilyenkor reflexből mennek az utcára. Ne azért ne tegyék, mert nem tudnak jobbat, hisz ezt a felfogást én is elvetem, hogy "ha nem tudsz jobbat, ne kritizáld". Azért ne tegyék, mert agyatlanul bármi ellen lázadnak, ami más. Mégpedig, ha valóban nem tetszik a népnek a jelen helyzet, ebből csak drasztikus, és azonnali változtatásokkal lehet kilépni, hogy ne olyan célkitűzésekkel dolgozzunk, mint a globális környezetvédelem (2050-re felére csökkentjük a CO kibocsájtást, és hasonló köszasemmiért intézkedések). Ha változást akarunk, hagyjuk, hogy ezek a változások megtörténjenek. Elsőre úgysem lehet tökéleteset alkotni, az ilyen tüntetéseken megfogalmazott követelések pedig általában úgysem átgondoltak, és csak az adott problémára jelenthetnének megoldást, a többi ügy, és így a többi tüntető problémáival már nem kompatibilisek.
Így, hogy minden héten hallunk tüntetésekről a világ valamely táján, talán át kéne gondolni ezt az egészet, és meg kéne tanulni tüntetni.