Meddig bírja az F2E?

Na, ideje felébredni a nyári álomból, habár az időjárás erre nem emlékeztet. Megpróbálok minden harmadik napon írni valamiről, mert állandóan úgy járok, hogy a post ötletek megragadnak a fejemben, de sosem kerülnek írott formába, mert vagy nincs hozzájuk kép, vagy nem tartom önálló bejegyzésre érdemesnek. Viszont ha a fejemben vezetem a blogot, abból a közönség vajmi keveset profitál, úgyhogy akármi van, gyakrabban fogok írni. Lejjebb adok a magas normáimból, nem kell minden bejegyzésnek irodalmi Nóbelre érdemesnek lennie... Ez a bejegyzés is egy olyan, amelyet már több, mint fél évvel ezelőtt akartam megírni. Témája a legutáltabb előadóterem, az F2E.
Ez a terem a fából faragott berendezése, és a befűthetetlenül, szürreálisan nagy belmagassága alapján is jól láthatóan az 1900-as évek elején épült (az F épülettömb az egyik legrégebbi része az egyetemnek). Az ergonómia tanszék sírva fakadna, ha egyszer látogatást tenne benne. Két nagy előadó van ebben a prehisztorikus tömbben, az F229, és az F2E. A két terem egymás tükörképe, tehát mindkettőbe három fordulónyi lépcsőn kell felmenni a sokadik emelet magasságába (ez már eleve kényelmetlen. Az is az, hogy ha egy egész évfolyam vár egy előadásra, a sor a lépcsőn áll egészen a földszintig). Az viszont különbség köztük, hogy mígy az F229-be építettek egy karzatot (ez az egyetlen karzatos előadója az egyetemnek tudtommal), és ekkor a berendezést is felújították minimális mértékben, addig az F2E belmagasságát meghagyták annak kb. 15 méteres valójában. Két oldalról hatalmas (és obszcénul hőhatékonytalan) ablaktáblák határolják, amelyeknek a fele életveszélyes, és (rudazattal) kinyithatatlan. A terem gépesítése kimerül az ablakok árnyékolóinak mozgathatóságában, a táblamozgatókban, illetve a tavaly felszerelt rekord méretű projektorban, és az ahhoz tartozó vászonban. A hangosítás működőképességéről nem tudok.
A padokat az 1930-as évek karót nyelt hangulatához tervezhették, mert akkor sem fér fel az ülőlapra az ember feneke, ha úgy ül, mint egy cövek. A padsorokat a katedrától elválasztó hullámrácsos kapuk pedig tárgyalótermet idéznek. A padló igénytelenül foltozott linóleumkockákból áll, a padok barna, és a fém részek há....ászöld színére csak fintorogni lehet, a sarokba támasztott régi tvállványok csak a port gyűjtik, az előző muzeális távkurblizós vászonhenger látványától pedig sírva lehet fakadni. Ebbe a miliőbe pedig remekül illeszkedik az a két demonstrációs tárgy, amelyet valószínűleg az elektromosság felfedezésekor hagytak ott: két hatalmas elektromotor alkatrész. Nem szállítják el, mert 1: leszakad a lépcsőház alatta, 2: ki a fenének kéne.
Azok alapján, amiket eddig írtam, a cím inkább az lehetne, hogy "Meddig bírja a hallgató az F2E-ben." Pedig a bejegyzés célja egyáltalán nem az előadó ócsárolása, ez egyszerűen csak jólesik. A cím arra utal, hogy az egész terem padlója remeg. Szabályosan remeg, akárhányszor elhalad egy csuklós busz az épület előtt a Budafoki úton. Annyira remeg, hogy a tea felszíne gyűrűződik a palackban. Nagy meglepetésemre amikor mástól kérdeztem, volt, hogy észre sem vette, de mégnagyobb meglepetésemre ez úgy tűnik, senkit nem aggaszt. Sem a tanárokat, sem az üzemeltetést. Nem vagyok statikus, és az előadó alatti szintek elrendezését sem ismerem, valószínűleg vannak tagoló falak, tehát nem a levegőben lóg az egész előadó padlója, de azt azért sejtem, hogy ilyen erősségű, és rendszerességű remegés semmilyen épületnek nem tesz jót. Főleg akkor, ha ebben az épületben még velociraptorok tanultak az átadásakor. Szóval meddig bírja az F2E? Mikor tűnik el egy egész évfolyam óra közben? Majd kiderül, ha megtörténik, mert biztos senki bele nem néz az ügybe addig.